Az FCI Standard Bizottsága által elfogadott módosítás 

(FCI 57/D. sz.)

Fordította: Weit Péter, Uwe Fischer és Dr. J.-M. Paschoud 

Származása: Magyarország 

Az érvényes eredeti standard közzétételének ideje: 1936. 

Használhatósága: 

A vizsla sokoldalúan használható vadászkutya. Mezőn, erdőben és vizen egyaránt használhatónak kell lennie, az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Kiváló szaglás, határozott vadmegállás, kitűnő apportkészség, az úszónyom célratörő, a víz szeretetével párosuló követése. A nehéz terepet és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Munkabíró vadászkutya minőségében a lövéstől és a vadtól való félelem, a vadmegállás ill. az elhozási készség hiánya éppúgy nem kívánatos, mint a vízszeretet hiánya. Problémamentes természete és alkalmazkodóképessége miatt lakásban is könnyen tartható. 

FCI Besorolása: 

 VII. csoport - vizslák 

 1. Szekció - kontinentális vizslák 

 Munkavizsgára kötelezett (mezei-vízi vizsga) 

Rövid történeti áttekintés: 

 A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel együtt kerültek hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már a XIV. századi dokumentumokban is találhatunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozódott. A XIX. Század végén már vizslaversenyeket rendeztek Magyarországon, ahol a magyar vizslák is nagyon eredményesen szerepeltek. A fajta fejlődésében ebben az időben valószínűleg más vadászkutyafajták is játszottak szerepet. Szakszerű tenyésztése 1920-ban kezdődött. Az FCI 1936-ban ismerte el önálló fajtának. 

Általános megjelenése: 

Középnagy, elegáns, nemes megjelenésű, zsemlesárga, rövidszőrű vadászkutya. Inkább könnyed felépítésű (csontozat), száraz, szikár izomzatú, a szépség és erő harmóniáját tükrözi. 

Fontos méretarányok: 

- A testhossz kissé meghaladja a marmagasságot. 

- A mellkasmélység valamivel kisebb, mint a marmagasság fele. 

- Az arcorri rész valamivel rövidebb, mint a fejhossz fele. 

Viselkedés / jellem: 

Élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, könnyen tanítható. Alapvető tulajdonságai közé tartozik a kiemelkedő kapcsolattartó képesség. A durva bánásmódot nehezen viseli el. Nem lehet sem agresszív, sem félénk. 

Fej: Száraz, nemes, arányos. 

AGYKOPONYA: 

Koponya: Mérsékelten széles, enyhén domború. A fejtetőt enyhe homlokárok választja ketté középen, a mérsékelten fejlett nyakszirtcsonttól a stop felé. A szemboltívek közepesen fejlettek. 

Stop: Mérsékelt. 

ARCKOPONYA: 

Orrtükör: Széles és jólfejlett orrtükör minél tágabb orrlyukakkal. Az orrtükör sötétebb árnyalatban harmonizál a szőrzet színével. 

Fang: Tompa, nem elhegyesedő, erős állkapcsokkal, nagyon izmos. Az orrhát egyenes. 

Állkapocs / fogak: Erős állkapcsok tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással, a felső metsző-fogsor hézag nélkül zár az alsó fölé, és a fogak csaknem egyenesen állnak az állkapocsban, a fogképlet szerinti 42 egészséges foggal. 

Pofa: Erős, jólizmolt. 

Szemek: Kissé oválisak, közepes nagyságúak. A szemhéjak jól a szemgolyóra simulnak. Tekintete élénk, értelmes. A szemszín a szőrzet színével harmonizál, a sötétbarna szemek részesülnek előnyben. 

Fülek: Kissé hátul és középmagasan tűzöttek. A fül lebenye finom, a pofához simul, lefelé lekerekített V-alakban végződnek. A fül hossza kb. a fejhossz 3 része. 

Nyak: 

Középhosszú, az összképpel harmonizáló. A tarkó nagyon izmos és enyhén ívelt. Feszes torokbőr. A toroktájék száraz. 

Törzs:

Mar: Kifejezett és izmos. 

Hát: Szilárd, jólizmolt, feszes és egyenes. Az izomzatnak fednie kell a tövisnyúlványokat. 

Ágyék: Rövid, széles, feszes, izmos, egyenes. A hát és az ágyék közti átmenet feszes és tömör. 

Far: Széles és megfelelően hosszú, nem röviden csapott, a farok felé enyhén lejt, jól izmolt. 

Mellkas: Közepesen széles és mély, jól kifejezett, izmos és közepesen telt szügy, lehetőleg messzire hátranyúló szegycsonttal. A szegycsontnak és a könyökízületnek azonos magasságban kell lennie. A bordák mérsékelten íveltek. A hátsó bordák jól lenyúlóak. 

Alsó vonal: Elegáns ívben enyhén felhúzottan halad hátrafelé, feszes. 

Farok: 

Kissé alacsonyan tűzött, tövénél közepes vastagságú, azután elvékonyodó. Azokban az országokban, ahol a törvény kurtítási tilalmat nem ír elő, a vadászatra való felhasználás érdekében 1/4 rész levágható. Ha a farok nem kurtított, akkor csánkig ér. Kissé kard alakban hordja. Mozgás közben a vízszinteshez közel megemeli. A farok szőrrel jól és vastagon fedett. 

Végtagok: 

ELÜLSŐ RÉSZ: 

Elölről nézve az elülső végtagok párhuzamosak, oldalról nézve függőlegesek és jól a test alá helyezettek. Jó csontozat és erős izomzat. 

Lapocka, váll: A lapocka hosszú, dőlt és hátrafele laposan simul. Mozgás közben rugalmas. Erős, száraz izomzat. A lapocka és a felkar között jó szögellés. 

Felkar: Lehetőleg hosszú és jólizmolt. 

Könyök: Testhez simuló, de nem odapréselt, sem kifelé, sem befelé nem fordul. A felkar és az alkar között jó szögellés. 

Alkar: Hosszú, egyenes, megfelelően izmolt. Erős, nem durva csontok. 

Elülső lábtő: Száraz, feszes. 

Elülső lábközép: Rövid, csak nagyon enyhén dőlt állású. 

Elülső mancsok: Kissé oválisak, szorosan egymáshoz fekvő, megfelelően boltozatos, erős lábujjakkal. Erős, barna színű karmok. Kemény, ellenálló, palaszürke talppárnák. Állás és mozgás közben a mancsok párhuzamosak. 

HÁTULSÓ RÉSZ: 

Hátulról nézve a hátulsó végtagok egyenesek és párhuzamosak jó szögellésekkel. Erős csontok. 

Comb: Hosszú és izmos. A medence és a comb között jó szögellés. 

Térd: A comb és a lábszár között jó szögellés. 

Lábszár: Hosszú, izmos és inas. Hossza közel azonos a comb hosszával. Jó szögellés a lábszár és a hátulsó lábközép között. 

Csánk: Erős, száraz és inas, aránylag alacsonyan helyeződő. 

Hátulsó lábközép: függőleges, rövid és száraz. 

Hátulsó mancsok: mint az elülsők. 

Mozgás: 

Jellegzetes jármódja a lendületes, könnyed, elegáns, térölelő ügetés nagy tolóerővel és megfelelő előrelépéssel. Mezei kereséskor a kitartó vágta. A hát szilárd, a felső vonal nem tér el a vízszintestől. Jól felegyenesedett tartás. A poroszkálás nem kívánatos. 

Bőr: 

Feszes, redőket nem képez, jól pigmentált. 

Szőrzet: 

Szőr: Rövid és sűrű, érdesnek és kemény tapintásúnak kell lennie. A fejen és a fülön vékonyabb, rövidebb és selymesebb, a farok alsó élén szőrzete kissé, de nem feltűnően hosszabb szálú. Az egész testet fednie kell, a has alsó oldala kissé finomabban szőrözött. Aljszőr nincs. 

Szín: A zsemlesárga különböző árnyalatai. A fül egy árnyalattal sötétebb lehet, egyébként homogén. Vörös, barnás és világos árnyalatok nem kívánatosak. Kisebb fehér folt - max. 5 cm átmérőjű - vagy tűzés a mellen, toroktájékon és az ujjakon nem tekinthető hibának. Az ajkak és a szemhéjak színe megegyezik az orrtükör színével. 

Méret: 

Marmagasság: kanok 58 - 64 cm, szukák 54 - 60 cm. 

A marmagasság növelése nem cél, kívánatos a középméretre való törekvés. Azonban a statikus és dinamikus egyensúly és szimmetria sokkal fontosabb, mint a centiméterekben kifejezett méretek.